élc
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
Etymology
First attested in 1847. él (“edge”) + -c (noun-forming suffix)[1]
Pronunciation
Noun
élc (plural élcek)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | élc | élcek |
accusative | élcet | élceket |
dative | élcnek | élceknek |
instrumental | élccel | élcekkel |
causal-final | élcért | élcekért |
translative | élccé | élcekké |
terminative | élcig | élcekig |
essive-formal | élcként | élcekként |
essive-modal | élcül | — |
inessive | élcben | élcekben |
superessive | élcen | élceken |
adessive | élcnél | élceknél |
illative | élcbe | élcekbe |
sublative | élcre | élcekre |
allative | élchez | élcekhez |
elative | élcből | élcekből |
delative | élcről | élcekről |
ablative | élctől | élcektől |
non-attributive possessive - singular |
élcé | élceké |
non-attributive possessive - plural |
élcéi | élcekéi |
Possessive forms of élc | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | élcem | élceim |
2nd person sing. | élced | élceid |
3rd person sing. | élce | élcei |
1st person plural | élcünk | élceink |
2nd person plural | élcetek | élceitek |
3rd person plural | élcük | élceik |
Derived terms
Compound words
References
- ^ élc in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- élc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- élc in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).